Képmás/ Írta: Kaszandra Berett / Publikálva 2014 (Villám játék)

Képmás

Csak nézlek, és ámulok,

Nem értelek téged.

Hogy külsőd rút,

Az még nem nagy vétek,

De lelked is csúf,

S ez rémiszt meg végleg.

Látom zsíros hajad,

Hosszú kampós orrod,

A samponnal neked

Nemigen volt dolgod.

Azok a rút ajkak

Sohasem nevetnek,

Csak gonosz szavakkal

Felfegyverkeznek.

Gúnyos mosoly, méreg,

Ennyit adnak csak ők,

Ezzel kell beérned.

Magas, szikár alkat,

Átok vájta sebek,

Ő bizony már férfi,

Sosem volt tán gyerek.

Szemem siklik lejjebb,

S látom fájó lábad,

De engem ám érted

Nem emészt a bánat.

Fekete ruhába bújtatod a tested,

Egy van csak mi rútabb:

Ez bizony a lelked.

Gyilkolás és halál,

Ennyi csak a múltad.

A jelened sem vidám,

De ez a téma untat.

Mardekár és Griffendél,

Két ház verseng pontokért.

Kivételezés és csalás,

Rosszabb, mint a kígyómarás.

Irka-firka rajzhegyek,

Készülnek a troll jegyek.

A legtöbb elment,

Egy van ki ír,

Laborodban kisdiák sír.

Kegyelem az nálad nincsen,

Jól teszi, ha iszkol innen.

Papír suhog, ajtó csattan,

Ismét itt vagy egymagadban.

Életed most kicsit zűrös,

De magányodért ki a bűnös?

Halálfaló, kém és tanár,

Higgyél nekem, nem jó barát.

Ma Dumbledore vár téged,

Holnap meg a Nagyúr.

Nem félsz néha attól,

Hogy az álarc lehull?

Szívtelennek látszol,

Talán, mert az is vagy.

Érzéseket mázol

Egy múló pillanat.

Vörös haj lebben

És egy zöld szempár.

Fájdalmad nem múlik,

Gyilkolni érte kár.

Lily halott,

Már senki sem szeret,

Jobb, ha beismered,

Vele halt a lelked.

Az arcod ég,

A szavaim tán szúrnak.

Szinte remegsz,

Szemeid villámokat szórnak.

Tudod, hogy nem hazudok.

Hogyan is tehetném?

A valót kell, mutassam,

Még ha nem is szeretném.

Nézzük egymást,

Te és én.

Ketten maradtunk a föld mélyén.

Ellentéted vagyok

Vagy a hasonmásod?

Miért rettegsz tőlem?

Csak önmagadat látod.

Jó és rossz,

Ezek csak szavak.

Légy erős

És legyőzöd önmagad!

Megváltoznál?

Nézz belém!

Szemed tiszta.

Van remény.

~ Hope ~